Fischer Mór emléktáblát avattak Tatán október 11-én, a család síremlékénél, amit Raj Tamás főrabbi szentelt fel.

A második alapítónak is titulált Fischer mellszobrát is felavatták a város polgármesteri hivatalának üléstermében. Nem véletlen az emlékezés a Manufaktúra alapításának 180. évfordulóján, hiszen Fischert a világhírnév megalapozójának is tekinthetjük. A tatai kereskedőcsaládba tartozó Fischer Mór megjelenése Herenden a továbbélést jelentette a gazdasági és pénzügyi gondokkal küszködő kis porcelánmanufaktúra számára. Kezdetben csak hiteleivel támogatta az üzemet, később tőkéstárs lett, majd 1840. július 2-án az egyedüli tulajdonos.

Az első igazi elismerést Fischer Mór munkásságának az 1842-es ipari kiállítás hozta meg. Kossuth Lajos a kiállított herendi termékeket úgy méltatta, mint amelyek "egy hercegi asztal igényeinek is megfelelnek". Egy évvel később ugyancsak ő adta át az aranyérmet.

A tulajdonos munkakedvét még a manufaktúrának felbecsülhetetlen károkat okozó 1843-as tűzvész sem tudta megtörni. A károk helyreállítását követően gyökeres változások történtek a manufaktúra életében. Felhagytak a mindennapi használati tárgyak gyártásával, mivel Fischer világosan látta, hogy a külföldi piacokra csak kiváló minőségű termékekkel lehet bejutni, hogy felvehesse a versenyt olyan nagy múltú manufaktúrákkal, mint Meissen, Sévres, Capo di Monte, Bécs. Bár átvette a régi távol-keleti porcelánok formáit és díszítő motívumait, de egyedi jelleget adva nekik átalakította őket Herendivé. Ezzel együtt új masszát, színeket és égetésmódokat is kikísérletezett.

Az áttéréssel a pazar formavilágra és díszítési módra, Herend megtette az első lépést világhódító útján. A technikai és művészeti törekvések nemzetközi elismerését a világkiállítások 1851-ben elkezdődött sorozata hozta meg. A londoni Crystal Palace-ban a herendi termékek első osztályú érmet kaptak. Itt rendelt meg Viktória királynő egy kínai hatásra született lepkés-virágos mintájú készletet, amely Viktória néven a legkedveltebb herendi minták közé tartozik. Kétévenként újabb világkiállítás, újabb díjak New York-ban és Párizsban, amit több érdemrend is követettt, így a belga király arany érdemérme, az 1862-es londoni világkiállításért járó Honoris Causa érem, a Ferenc József lovagrend kitüntető cím, a francia Becsületrend tiszti keresztje. Ferenc József pedig nemesi címet adományozott Fischernek, a Farkasházy előnév használatával.

Az igazi megtiszteltetést azonban a császári és királyi udvarokból, a külföldi és hazai főnemesektől, valamint más politikai és művészeti notabilitásoktól érkező megrendelések jelentették. A megrendelők között volt Ferenc József osztrák császár és magyar király, Viktória angol királynő, Eugénia francia császárné, II. Sándor orosz cár, a perzsa sah, gróf Apponyi Rudolf, gróf Esterházy Pál, a Rothschild bárók, Alexander von Humboldt. Farkasházy Fischer Mór 1876-ban vonult vissza Tatára. Munkássága korszakot jelöl a Herendi Manufaktúra életében, és nagyban hozzájárult az egyetemes porcelánművészet fejlődéséhez is.