Herend Porcelán

Tóth János

1915 - ?

Az állatszobrok megálmodója. Erdélyi tervezőművész.

Ezer szállal kötődött Herendhez, itt élte le élete nagyobbik és szebbik felét, itt alapított családot, itt ismerkedett meg a porcelánnal, ami meghatározta egész további sorsát. 

1915-ben született Erdélyországban, a Kis-Küküllő partján, Erzsébetvárosban. Gyönyörűséges tájon, hegyek között, ahol ember és természet egy és elválaszthatatlan. Családjában a gyerekek számára a legnagyobb kincset az üres papírdarabok, és a kis ceruzacsonk jelentették. Mindenki rajzolt és festett. A legkisebb fiú istenáldotta tehetségét talán festőinas korában mestere értékelte először, aki vele kevertette ki a "legszebb szürkét". Bátyjával együtt festettek, templomot restauráltak, faragtak, tervezték a jövőt, ami nem az ő elképzelései szerint alakult.

1941-ben Herendre küldték azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tapasztalatait majd a kolozsvári porcelángyárban hasznosítják. 

A herendiek megszerették és elfogadták, ő pedig a bakonyi hegyeket látta egyre jobban hasonlatosnak szeretett erdélyi hegyeihez. A porcelán, mint anyag és műfaj is ismeretlen volt a számára, hiszen álmaiban mindig nagy formátumú, köztéri szobrok szerepeltek, csodás márványtömbök, kövek. 

A feladat, ma azt mondjuk kihívás, óriási volt, éppen neki találták ki, búfelejtőként vagy lehetőségként. Megtanulta a porcelángyártás minden lépését a saját örömére, a maga szorgalmából és akaratából, végig azon a bizonyos létrán fokról-fokra. Közben öreg mesterek szeretetét, támogatását élvezte, sok szakmai titkot raktározva el. 

Az első sikeres szobrok: a Toldi, a Csikós (Ki a legény Hortobágyon?) a dicsőségért is, de a megélhetésért is fontosak voltak számára. Később, amikor már tehette, órákat, napokat töltött egy-egy állatkerti ketrec előtt, figyelve kedvencei minden mozdulatát, vagy éppen a lakásukban látott vendégül modellként gyíkot, sast. 

Képes volt megtanítani a kutyát együtt élni a galambbal, a macskát a nyúllal. A katicabogár, a madarak, a gyönyörű lovak, a levelibéka, a gyík, mindannyian kedvesek és szépek voltak neki. Ember és állat értik egymás nyelvét, mert nemcsak a szemével, a kezével, de a szívével is látta, mintázta őket Tóth János, az állatok megelevenítője, Herend legsikeresebb állatfiguráinak tervezője.

Ossza meg másokkal is…